A felülettudomány rövid története és növekvő szerepe napjaink technológiáiban (ultravákuumtechnika, mint külön iparág; a szinkrotron - forrás központok szerepe a modern anyagkutatásban).
    A szilárdtestfelületek szerkezetének felderítésére alkalmas módszerek: téremissziós és térionizációs mikroszkópia (FEM, FIM), kis - és nagyenergiájú elektrondiffrakció (LEED, RHEED), pásztázó atomszondás mikroszkópiák (SPM), nagyfelbontású transzmissziós elektronmikroszkópia (HRTEM).
    Fémegykristályok szerkezete és rekonstrukciói (relaxáció-rekostrukció, felületek tárgyalása a Kossel -modell alapján).
    Kovalens típusú egykristályfelületek szerkezete és rekonstrukciói.
    Ionos egykristályfelületek (oxidfelületek) szerkezete és rekonstrukciói.
    Ultravékonyfilmek előállítása és szerkezete, hordozott nanoszemcsék fizikája (kvantumpöttyök, CVD és MBE módszerek, speciális tulajdonságú bevonatok).
    A mikroelektronika felülettudományi vonatkozásai (felületek szerepe a mikroelektronikai eszközök gyártásában, fizikokémiai eljárások a mikroelektronikában, mikroelektronikától a nanoelektronikáig; kémiai szenzorok integrálása mikroelektronikai eszközökbe).
    Atomi léptékű manipulációk az atomszondás technikákkal (adszorbeált atomok és molekulák individuális mozgatása, kémiai reakciók indukálása atomi léptékben).
    Kétdimenziós önszervező kémiai rendszerek jelentősége a nanotechnológiában.