A bioszervetlen kémia tárgya és az alkalmazott vizsgálati módszerek áttekintése. Az elemek felosztása bioszervetlen kémiai szempontból. A koordinációs kémiai alapfogalmak.
    A legfontosabb bioligandumok (aminosavak, peptidek, szénhidrátok, DNS, porfirin, szideroforok) fémionmegkötése.
    A létfontosságú elemek, azok evolúciója és biológiai szerepük áttekintése, templáthatás, entatikus állapot.
    A létfontosságú elemek felvétele és szállítása; fémionszelektivitást befolyásoló tényezők. Bioásványok képződése és biológiai funkciói. A nátrium-, kálium- és kloridionok szerepe az élő szervezetekben.
    Az oxigénhordozó metalloproteinek (hemoglobin, mioglobin, hemeritrin, hemocianin) szerkezete és müködése. Vas-hem és -nemhem (a vas tárolása, szállítása, vas-kén proteinek) metalloproteinek szerkezete és funkciói. A cinktartalmú metalloproteinek (pl. szénsav-anhidráz, alkohol-dehidrogenáz, szuperoxid-dizmutáz, hidroxilázok, foszfatázok) szerkezete és funkciói. A réz-metalloproteinek felosztása, szerkezetük és szerepük az életfolyamatokban. A mangán- (PS II.), a molibdén- (a nitrogén fixálása), kobalt- (B-vitamin), nikkel- és vanádiumtartalmú metalloproteinek ill. koenzimek szerkezetei és funkciói. Egyéb fémionok (króm, alumínium, higany, kadmium, ólom) hatása az élő szervezetekre.
    Az oxigén és származékai bioszervetlen kémiája. Oxidázok, peroxidázok, kataláz és a szuper-oxid-dizmutáz működése. Fémionok ill. fémkomplexek felhasználása a kemoterápiában: a ciszplatin működése, a Wilson- valamint a Menkes-kór kezelése, radioterápia. Egyéb fémkomplexek a gyógyászatban.

Irodalom:

1. Kőrös Endre: Bioszervetlen kémia, Gondolat, 1980.
2. Gergely Pál-Erdődi Ferenc-Vereb György: Általános és bioszervetlen kémia, Semmelweis, 1999.
3. J.J.R. Frausto da Silva, R.J.P. Williams: The biological chemistry of the elements, Clarendon Press, 1993.