Kurzus Fizikai-kémiai laboratórium II. Kód K133
Szak (vegyész kötelező) Kredit 5
Felelős oktató Dr. Peintler Gábor
egyetemi adjunktus
Számonkérés G5 vagy G3
Létszámkorlát 16 fő/5 órás gyakorlat
Típus laboratóriumi gyakorlat Heti óraszám 5 Periódus minden tavaszi félévben Javasolt félév 6. (lásd mintatanterv)
Előfeltétel K037 és K039 kreditek megszerzése
Teljesítés feltétele -
Helyettesítő tárgy nincs
 
Tematika:

  A haladó fizikai-kémiai laboratóriumi gyakorlatok célja (az első négy megegyezik az alapozó félévével):

  • Megmutatni, hogyan lehet az elméleti ismereteket kísérleti eredmények alapján megalapozni.
  • A hallgatók manuális készségének fejlesztése.
  • A legfontosabb kísérleti és kiértékelési módszerek megismertetése.
  • A korábban számítástechnikából, valamint szervetlen és analitikai kémiából tanultak alkalmazása.
  • Nemcsak a pontos mérés és kiértékelés a hallgatók feladata, hanem egyszerűbb esetekben a kísérletek megtervezése is.
  • A megkövetelt munka mennyisége miatt szükséges számítógépes programok használata is.
  A félév során a hallgatók körforgásos rendszerben hetenként (néhány feladat esetében kéthetenként) egy gyakorlatot végeznek, amely során
  • felkészülnek az elvégezendő feladatra a rendelkezésre álló tankönyvekből és jegyzetből,
  • zárthelyi dolgozatot írnak az előre kiadott kérdésekből,
  • elvégzik a gyakorlat által előírt kísérleteket,
  • a mért adatokat kiértékelik és munkájukról jegyzőkönyvet készítenek.
  A végrehajtandó feladattok között a fizikai kémia minden területéhez van kapcsolódó gyakorlat és minden hallgató legalább egy gyakorlatot végrehajt minden részterületen. Az elvégezendő gyakorlatok a következők:

    TERMODINAMIKA:
  1. Gázok és szilárd anyagok oldhatóságának hőmérsékletfüggése:
       Széndioxid oldhatósága vízben
       Szilárd anyag oldhatóságának hőmérsékletfüggése
  2. Oldási entalpia gázkromatográfiás meghatározása
    ELEKTROKÉMIA:
  3. Közepes ionaktivitási együttható számítása elektromos erő meghatározása alapján
  4. Közepes ionaktivitási együttható meghatározása oldhatóságmérés alapján
  5. Átviteli szám meghatározása:
       Hittorf módszere
       Mozgó határfelület módszere
  6. Korróziós inhibitorok hatékonyságának vizsgálata
    EGYENSÚLYOK:
  7. Gyenge sav disszociációs állandójának meghatározása pH-mérés alapján
  8. Fémkomplexek stabilitási állandóinak meghatározása
       Képződési görbe meghatározása fém-NH3 rendszerekben
       Képződési görbe meghatározása fém-amin rendszerekben
  9. Disszociációs egyensúlyi állandó meghatározása spektrofotometriás módszerrel
  10. pH-metriás mérőrendszer kalibrálása és a vízionszorzat potenciometrikus meghatározása Gran módszerével
  11. Átfedő oldatkémiai egyensúlyok tanulmányozása:
       Cu(II)-tetramin komplex spektrofotometriás tanulmányozása
       Aszparaginátion protonálódásának pH-metriás tanulmányozása
  12. Egyensúlyi állandó meghatározása: Spektrofotometriás mérés tervezése, kivitelezése és kiértékelése
    ANYAGSZERKEZET:
  13. Kétatomos molekulák rezgési-forgási színképe
  14. Poláris molekula dipólusmomentumának meghatározása
  15. Molekulapálya számítások: bevezetés a Hückel- (HMO) és a kiterjesztett Hückel- (EHMO) módszerbe
    REAKCIÓKINETIKA:
  16. Az arzenit- és hexaciano-ferrát(III)-ionok közötti reakció kinetikai tanulmányozása
  17. Autokatalitikus reakció kinetikai vizsgálata
  18. Karbonsavészterek elszappanosítási reakciójának tanulmányozása vezetőképesség mérése alapján
  19. A vas(III) - tiocianát reakció kinetikájának vizsgálata a megállított áramlás módszerével