| A tárgy kódja és neve | K029 Szervetlen kémia szigorlat |
| Meghirdető tanszék(csoport) | Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék |
| Felelős oktató | Dr. Kiss Tamás egyetemi tanár |
| Kredit | 2 |
| Heti óraszám | - |
| Típusa | önálló vizsga |
| Számonkérés | szigorlat |
| Teljesíthetőség feltétele | |
| Párhuzamos feltétel | - |
| Előfeltétel | K024 Fémes elemek kémiája, K025 Fémes elemek kémiája gyakorlat, K026 Fémes elemek kémiája laboratórium |
| Helyettesítő tárgyak | - |
| Periódus | őszi/tavaszi félév |
| Javasolt félév | 4. (lásd mintatantervek) 4-8. |
| Kötelező v. kötelezően választható | Vegyész, kémiatanár, kémiatanár kiegészítő, kémiatanár kiegészítő levelező (kötelező) |
| Megjegyzés |
|
Az elemek földi és kozmikus előfordulása, gyakorisága. Periodicitás, Periódusos sajátságok. A Periódusos rendszer. Nemfémes elemek: A hidrogén. A hidrogén izotópjai, magfúzió, az atom- és a hidrogénbomba. A hidrogén vegyületei (kovalens, sószerű és intersticiális hidridek). A hidrogén ionizált formái, protonálódás, sav-bázis fogalom, a hidrogénhíd. A nemesgázok és vegyületeik. Klatrátok. A halogén-csoport elemei. A halogenidek jellemzői és csoportosításuk. A halogének hidrogénvegyületei, inter- és pszeudohalogenidek. Halogén-oxidok, a halogének oxosavai és sói. Az oxigéncsoport elemei. Az oxigén és módosulatai (triplett, szingulett, ózon). Oxigénhordozók. A víz. A hidrogén-peroxid és a peroxogyökök. Az oxidok. A kén és allotrop módosulatai. A kén oxidjai, oxosavai és azok sói. A kénhidrogén és a szulfidok. Oxohalogenidek. A szelén, a tellúr, a polónium és vegyületeik. A nitrogéncsoport elemei. Az ammónia, a hidrazin a hidroxil-amin. A nitrogén halogenidjei, oxidjai, oxosavai és azok sói. A foszfor. A foszfor oxidjai, oxosavai és azok sói. A foszfor halogenidjei. A nitrogén és a foszfor körforgása. A műtrágyák. Az arzén, antimon és bizmut, oxidjai, oxosavai és halogenidjei. A nitridek. A széncsoport elemei. A szilícium és a germánium. Az ón és az ólom. (Hidridjeik, halogenidjeik, oxidjaik, oxosavaik és azok sói). A széncsoport elemeinek szulfidjai nitridjei. A karbidok. A bórcsoport elemei. A bór és az alumínium kötésviszonyai. (Hidridjeik, halogenidjeik, oxidjaik és hidroxidjaik, szulfidjaik, nitridjeik és karbidjaik). A kötéserősség szabályai példákkal. Az oldatok és olvadékok kémiája. Nemvizes oldószerek. Szervetlen láncok, gyűrűk és kalitkavegyületek. Fémek általános jellemzése: s-, p-, d-, és f-mező fémei. Előfordulásuk és előállításuk lehetőségei. A fémes kötés, fémrácsok, ötvözetek. A fémek jellemzése a hosszú Periódusos rendszer alapján, oszlopok szerint. Ezen belül: az adott oszlop fémeinek általános jellemzése, a tulajdonságok változása az oszlopon belül (s-mező fémei), illetve a Perióduson belül (d- és f-mező fémei). Az fémek előfordulása, legfontosabb ásványai, ércei. Felfedezésük, előállításuk és felhasználásuk. Az elemek fizikai és kémiai tulajdonságai. Kémiai reaktivitásuk. Legfontosabb vegyületeik: sóik, komplexeik és fémorganikus vegyületeik. Említés szintjén bioszervetlen kémiai vonatkozásaik. Az alkálifémek és vegyületeik. Az alkáliföld-fémek és vegyületeik. A koordinációs vegyületek Típusai; komplexek képződése, stabilitásuk; a különböző koordinációs számú komplexek térszerkezete; izoméria; a koordinatív kötés, kristály- és ligandumtér-elmélet; a komplexek elnyelési színképe, mágneses sajátságuk; a komplex vegyületek reakciói; a komplexek felhasználása; molekulakomplexek. Az átmenetifémek és vegyületeik általános jellemzése. Hidridek, halogenidek, oxidok, hidroxidok, oxovegyületek, izo- és heteropolisavak, szulfidok, cianidok és tiocianátok, karbidok, karbonilok. A titán, cirkónium és hafnium; a vanádium, nióbium és tantál; a króm, molibdén és wolfram; A mangán, technécium és rénium; a vas, ruténium és ozmium; a kobalt, ródium és irídium. A nikkel, palládium és platina; a réz, ezüst és arany, a cink, kadmium és higany. A lantanoidák- és aktinoidák jellemzői és fontosabb vegyületeik. Az atomenergia hasznosítása. |
|