Városklimatológia

A Föld éghajlata az utóbbi évtizedekben a geológiai múlthoz képest gyors ütemben kezdett vál-tozni (pl. az átlaghőmérséklet kb. 1ºC-ot a múlt század eleje óta). A tudomány mai állása szerint en-nek nagyrészt a légköri üvegházgáz-mennyiség bizonyított növekedése miatt van. Az üvegházhatás erősödésének jelenleg ismert legfőbb oka az emberi tevékenység (fosszilis tüzelőanyagok felhasz-nálása, mezőgazdasági tevékenység, stb.). Globálisan e gázok kibocsátásának 70-80%-áért és az energiafelhasználás döntő részéért a népesség nagy többségét koncentráló települések a felelősek.

Más oldalról viszont a városoknak is van − ugyan kisebb területre kiterjedő, esetenként mégis nagyon számottevő − klímamódosító hatása. A városklíma olyan helyi éghajlat, amely a beépített terület és a regionális éghajlat kölcsönhatásának eredményeként jön létre.

Magyarországon a lakosság közel 70%-át érintik a mesterségesen létrehozott városi környezet terhelései: a környezetszennyezés, a zaj, a felfokozott élettempóval együtt járó stressz és a városi légtér – a természetes környezethez képest – megváltozott fizikai paraméterei, vagyis az eltérő kli-matikus körülmények. A városokban megfigyelhető mikroklímák mozaikszerűek, időben igen vál-tozékonyak és jellegzetes kifejlődésük egy adott időjárási helyzethez kötődik. Az utcák, terek, parkok és udvarok mind sajátos éghajlattal rendelkeznek, amelyekben azonban közös vonások is vannak, melyek a helyi éghajlat, a városklíma keretében jutnak kifejezésre.

A város természetföldrajzi adottságai és elhelyezkedése az adott éghajlati zónában, mérete (lakosság, terület), szerkezete, gazdaságának jellege jelentős hatással van az antropogén okok hatására bekövetkező éghajlati módosulás mértékére. E módosulások főbb okozói a következők:

- A biológiailag aktív felületek (és az alattuk lévő víztartó rétegek) aránya erőteljesen lecsökken, helyet adva az épületeknek és az utak, járdák, parkolók vízzáró burkolatainak, amelyeket vízelvezető csatornarendszerek egészítenek ki.

- A városi felszín területhasználata és beépítési struktúrája rendkívül összetett, a térbeli egyenet-lenségek horizontálisan és vertikálisan is igen változatosak.

- Egyes építő- és burkolóanyagok (pl. aszfalt) fizikai tulajdonságai jelentősen különböznek az eredeti felszín sajátosságaitól.

- Kevésbé szeles időszakokban lényeges szerepe lehet az emberi tevékenység által (ipar, közlekedés, fűtés) termelt és a környezetbe kikerült hőnek, valamint a keletkező vízgőznek, gázok-nak, szilárd szennyezőanyagoknak, melyek a várost ekkor lepelszerűen vonják be.

A városklíma sajátosságait befolyásoló tényezők között vannak, melyek nem változtathatók meg (földrajzi helyzet), másoknak a módosító szerepe a lényeges (időjárás, idő) (1. ábra). Az emberi te-vékenységek hatásaival kapcsolatos, „szabályozható” tényezők (városméret, -szerkezet, aktivitás) a városrendezés és -tervezés (szabályozási és beépítési tervek, közút és közműtervezés ill. szabadtérépészeti tervezés) során az igényeknek megfelelően alakíthatók.

1. ábra  A városklíma sajátosságait befolyásoló tényezők

A városklíma kifejlődése során a léghőmér­séklet mutatja környezeté­hez képest az egyik legszembetűnőbb módosu­lást (növe­kedést), ami a városi hősziget formájában nyilvánul meg. Erőteljesen csak olyan időjárási körülmények között jön létre, amelyek kedvezőek a kisebb léptékű kli­matikus folyamatok kialakulásához. Maximális erőssége pl. egy Szeged méretű városban meghaladhatja az 5-6°C-ot (2. ábra), milliós nagyvárosokban pedig a 10-12°C-ot is. E hőtöbblet − a közepes földrajzi szélességeken, így hazánkban is − egyrészt befolyásolja a fűtésre és hűtésre használt energia mennyiségét, másrészt nyáron növeli a környezet hőterhelését.

2. ábra Az évi átlagos városi hősziget izotermáinak területi szerkezete Szegeden